Értelem és érzelem

Hogyan is tudunk tisztán, egyértelműen kommunikálni, ha megannyi tényező befolyásolja értelmezésünket? A kommunikáció tudománya egyértelműen kimondja, hogy a sikeres információcsere szempontjából az üzenet fogadója épp olyan fontos tényező, mint a feladója.

Nyelvi szempontból például elvárás, hogy a kommunikáció két résztvevője beszélje ugyanazt a nyelvet, legalább egyforma szinten, illetve, hogy mindketten ismerjék egyazon kultúrának a nonverbális eszközkészletét és ezek jelentését. Még különböző gesztusokkal és tettekkel is tudunk félreérthető információt közölni. Az üzleti életben például bizonyos nemzeteknél a tradíció szerint illik tárgyalásokra ajándékot vinni a partner cég képviselőinek, ugyanakkor más nemzeteknél ez megvesztegetésnek tűnhet.

Megannyi ehhez hasonló különbség van különböző kultúrák kommunikációja között, ami megnehezíti a más nemzetiséghez tartozó felek közötti társalgás sikerét, illetve a nyelvtanulást is. A tanulók nem csupán nyelvtani szabályokat és szókincset kell, hogy elsajátítsanak, meg kell ismerniük egy új kultúra tradícióit, világnézetét, mindennapjait, hogy végül kontextust rakhassanak a hallott mondatok mögé és ezáltal értelmet nyerhessen a közölt információ.

A feladó által küldött üzenet nem tekinthető sikeres kommunikációnak mindaddig, amíg nem ér célba az üzenet és válik ezzel két oldalú kommunikációvá. Tehát, amennyiben a fogadó fél valamilyen ismereti hiányosságából kifolyólag nem tudja dekódolni az üzenetet, a kommunikáció nem sikeres. Ilyen hiányosság lehet bármilyen verbális, nonverbális vagy kulturális tényező, ami az értelmezést nehezíti, félrevezeti. Ez az alapvető tény is bizonyítja hogy a kultúra által irányított gondolkodásunk jelentős kihatással van az értelmezésünkre, ezáltal pedig a nyelvi felfogásra.

Innentől kezdve egy kicsit a tyúk vagy a tojás példájához nyúlhatunk vissza. Mi volt előbb? A nyelv vagy a kultúra? Mi alakította a másikat? Mert egyértelműen kihatással van a két nemzeti érték egymásra, erőteljesen. A szavak, szófordulatok és nyelvtani formák mind-mind többnyire tudat alatt hatnak arra, hogyan is fogalmazunk bizonyos szituációkban. Ahogy erről Lera Boroditsky is utal egy Ted előadásában – melyről már előző cikkünkben is beszámoltunk – , különböző nyelvek más-más módon írnak le helyzeteket, mint például egy baleset.

A spanyol nyelvben nem arra kerül a hangsúly, hogy ki volt a hibás. Nyelvtanilag nincsenek rákényszerítve a mondatban az elkövető személyre utalni, ha azt akarják kifejezni, hogy valaki lelökött és ezzel eltört egy vázát. Az angol nyelvben viszont ez másként van. Angolul a történetet a “He broke the vase.” mondattal írnánk le, ahol arra utalunk, hogy a szituációban szereplő személy eltörte a vázát és nem csupán a váza törött állapotára térnénk ki.

Ezek az elsőre aprónak tűnő különbségek az elménkben komoly hozzáállásbeli differenciákat idéznek elő. Mivel másképp nyilatkozunk ugyanarról az eseményről, a saját agyunkban is máshogyan dolgozzuk fel és raktározzuk el a történteket. A nyelv amin kifejezzük magunkat tehát befolyással van a gondolkozásmódunkra. Minél több nyelvet ismerünk meg, annál többféleképpen fogunk gondolkodni, annál inkább tudunk összetett kérdésekben is több szempontból rávilágítani majd a témára. És ezt igazán varázslatos átélni.