Az elfogadás kulcsa

Jelenleg a magyar társadalom egyik legégetőbb problémája az elfogadás. Nehezen fogadjuk el környezetünket, társainkat, de sokszor még saját magunkat is. Megismerni az empátiát magunkkal és másokkal szemben egy fontos lépés az érzelmi intelligencia elsajátítása felé. Itt állunk ez előtt a hatalmas kérdés / probléma / megoldandó helyzet (mindenki a felfogás szerint válassza ki a számára megfelelő szót) előtt, ami a külföldiek, bevándorlók okoznak. Hogyan kellene éreznünk mindez iránt?

Minden probléma megoldását az határozza meg, hogyan is állunk hozzá. Meg akarjuk-e oldani? Ignoráljuk? Elfogadjuk és megtanulunk élni vele? Ez mind a saját választásunk. Illetve egy pontig nem tudatos választás, inkább meglátás, ami abból indul ki korábban mit tapasztaltunk, hogyan lettünk nevelve. Az, akinek egész életében azt kommunikálták, hogy ami más az rossz, a változás rossz, egyértelmű, hogyan fogja lereagálni az esetleges változásokat, még akkor is ha nem feltétlenül negatívak azok. Ez ennek az ember típusnak egy nehézséget okoz, hátráltatja adott helyzetben. Nehezen fogadja el a változást és nem mer nyitni az új felé.

Ezért fontos már fiatal korban rámutatni a gyerekeknek az élet folyamatos változásaira, megismertetni velük ezeknek optimális kezelését, így nem fognak beleragadni egy-egy ilyen helyzetbe a későbbiekben sem. Mi magyarok nem vagyunk annyira kevert nemzet, mint sok hozzánk közel élő ország lakosai. Ugyan folyamatosan növekednek a kisebbségek (ami nem egy természetellenes vagy negatív folyamat) még mindig nem rendelkezünk annyira vegyes lakossággal. Ebből adódóan a más etnikumok irányába való toleranciánk fejlesztése még folyamatban van.

Kutatások egyértelműen kimutatják, hogy azok akik rendszeresen utaznak más-más országokba jelentősen nyitottabbak ebben a témakörben.

Megismerni egy másik nemzetet és az ország kultúráját segít nekünk az empatikusabbnak lenni. Alapvetően, kíváncsinak lenni más népek mindennapjaira rombolja bennünk az elutasítás és tudatlanság falait, ezzel helyet adva a toleranciának és az egymás tisztelésének.

Utazni, megismerni, felfedezni mindig öröm. Látni a világnak egy addig számunkra ismeretlen szegletét feltölt. Ez egy olyan gyakorlati tanulási folyamat, ami ha szerencsések vagyunk életünk végéig elkísér minket.

Hazahozni magunkkal ezeket az újonnan megszerzett ismereteket pedig segítenek minket a mindennapokban. Az igazi utazók sohasem szűk látókörűek, nem ragadnak bele az elutasítás negatív hálójába és könnyebben tudnak előítéletek nélkül, rugalmasan venni bizonyos megpróbáltatásokat. Ha másért nem, már csupán ezért megéri utazni. Amennyit csak lehet, ahova csak lehet, amikor csak lehet.