Nyelvtudás vs. Google Translate

A Google és a Microsoft-féle szoftveróriások embertelen összegeket fordítanak a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás fejlesztésére, valamint a természetes nyelvi folyamatok hatékony digitális feldolgozására. Ezek után ne lepődjünk meg, ha angol, német vagy francia nyelvterületen valaki szóban irányítja tévéjét. Vagy éppen mobilja hangutasításra készséggel válaszol, jegyzetel, fordít. Sőt fogja magát, és telefonon asztalt foglal úgy, hogy túloldalnak fel sem tűnik: épp egy géppel beszél.

Bár az utóbbi etikai és filozófiai kérdéseket is felvet, arra rávilágít, hogy a nyelv a 21. századi technológiák egyik alappillére. Elvégre a programok is nyelveken alapulnak, egyre szorosabb a gép és az ember közötti interakció. Amikor pedig Londonban háromszáz nyelvet beszélnek az iskolákban, Douglas Adams Bábel-hal fordító élőlénye megváltó vívmány lehet. Nos, az efféle fordítógépek már rendelkezésre állnak, mégis reméljük, hogy a jövőben csak a segítségünkre lesznek, és nem váltják ki a szorgos tanulást.

Ha ugyanis nyelvében él egy nemzet, akkor egy másik kultúrát is saját kommunikációján keresztül lehet igazán megismerni.

Az Androidra és iPhone-ra telepíthető Google Translate vagy Fordító alkalmazásra is inkább amolyan hasznos segédként érdemes tekinteni, semmint valamire, amivel a nyelvtudást helyettesíthetjük. A telefonos app kellően egyszerű: négy alapfunkciót kínál, amiből csak a kamera működik aktív internetkapcsolat nélkül. Viszont az mindjárt életmentő lehet egy olyan országban, ahol nem csak a nyelv, hanem az ábécé is ismeretlen. Például egy  menetrend vagy éttermi menü fölé tartva a telefont, az alkalmazás felismeri és lefordítja az eléje táruló szöveget, majd az élőképen átrajzolja. Nem mindig jön össze a dolog, ha viszont igen, akkor át is léptünk vele a kiterjesztett valóság korába. A Fordító fényképről és képernyőképről is hatékonyan dolgozik, és egy másik alkalmazásból a vágólapra emelt szöveget is lefordítja. Opció továbbá a diktálás és a kézírás fordítása, ami mondjuk egy arab ábécét használó országban segítheti elő a kommunikációt.

Fontos megjegyezni, hogy a szoftver jelenleg angol, német, francia, spanyol, olasz, dán, holland, japán, norvég és svéd nyelveken igazán hatékony. Ezeken lehet a Google hangsegédjét szóban utasítani, illetve ezek között a legsikeresebb a komplex mondatok és szókapcsolatok helyes lefordítása. A magyar szavakat az algoritmus ugyan hallás alapján egész jól felismeri, ám a fordítás bonyolult nyelvtanunk miatt mindkét irányban elég pontatlan, néha pedig kifejezetten humorosan megy félre. Az alkalmazás beszélgetőfunkciója mindenesetre kapóra jöhet, amivel a telefon amolyan digitális tolmáccsá válik. Régen ki kellett választani a forrás- és célnyelvet, és a kettő ikonjára bökni aszerint, hogy épp melyikről melyikre vártunk a programtól hangos és írásos formában történő fordítást.

A szoftver legfrissebb verziója azonban folyamatosan fülel, felismeri a beszélő nyelvét, és ha kellően tagoltan, érthetően és folyamatosan kommunikálunk a mikrofonok fölött anélkül, hogy egymás szavába vágnánk, pár másodperc után kimondja és kiírja az idegennyelvű megfelelőt. Azért ma még az angol-francia, német-spanyol vagy az olasz-japán Google-tolmácsolás is messze van az anyanyelvi szinttől, a gépi tanulásnak és a felhasználók sokmilliós csevegésének hála azonban a dolog egyre hatékonyabb, és a Google algoritmusa akcentusokban is kezd profivá válni. A Fordító pedig a magyar zsebben is jól jöhet, ha kellő nyelvismeret nélkül akarunk az útirányról, ételallergiáról, orvosi segítségről vagy szállásunk házirendjéről külföldön tájékozódni. Azt nem tudni még, hogy valaha lesz-e olyan profi egy fordítóprogram, mint egy hús-vér tolmács, mindenesetre egyben biztosak lehetünk: a technológia sose váltja ki a nyelvtanulást és a személyes, tartalmas beszélgetéseket olyanokkal, akiknek más az anyanyelve.