Bécs: irány a szomszéd!

Kétmilliós főváros a Duna két partján villamosokkal, palotákkal és gyönyörű operaházzal – akár egy budapesti városleírás is következhetne, mégis nyugati szomszédunk mai bemutatónk főszereplője – Bécs történelme hazánk históriájától persze elválaszthatatlan. Nem csak azért, mert Mátyás hadainak 1485-ben sikerült a várost elfoglalnia (bezzeg a törököknek 1529-ben és 1683-ban sem) – az Innere Stadt régi városfala helyén ma egyébként a Ring Tram villamos fuvarozza a turistákat körbe. Azért is, mert az elmúlt két évszázadban egészséges rivalizálás alakult ki Bécs és Budapest építészete között.

Vannak utcák, amelyek annyira hasonlóak, mintha nem lenne közöttük 214 kilométer távolság, ezt pedig Hauptbanhof végállomással a vonat és a távolsági busz is három órán belül letudja a magyar fővárosból. Mégis megvan Bécsnek a maga karakteresen osztrák hangulata – akkor is, ha a magyar név és a német Wien eredeti formulája (Veidina vagy Vindobona) más nyelvből öröklődött át. Németül a középkortól kezdve lehet errefelé leginkább társalogni, kiemelkedő szerepét a város pedig a 12-13. században érte el.

Ekkora datálódik a Stephansdom, vagyis a Szent István székesegyház alapkőletétele, amit nem sokkal később követett az évszázadok során kibővült Hofburg palotaegyüttese – két alapvető látnivaló, amit máris fel lehet írni a kötelező óvárosi sétacélok közé. A nyelvtudásra áhítozók nyugodtan válaszhatnak német vezetést, és bátran szóba elegyedhetnek a Schönbrunn barokk kastélyában, impozáns parkjában és neves állatkertjében is. Huszonkilenc villamosvonal több száz megállót lát el a csúcsforgalomnak kötött pályás fityiszt mutatva, a helyszínek között S-Bahn és U-Bahn járatok is cikáznak, a Flughafen Wien-Schwechat reptérre pedig a CAT gyorsvasút szállítja az embert.

Az euróban fizetendő árak szerencsére nincsenek elszállva: a budapesti átlag mintegy másfélszeresét teszi ki a legtöbb étel-ital és szolgáltatás, a társadalmi, infrastrukturális, szabadidős, kórházi és tisztasági előnyöket figyelembe véve pedig nem véletlen, hogy a Mercer Bécset újra meg újra bolygónk legélhetőbb világvárosának választja – ezért is jó itt tanulni. Egy párhetes nyelviskolai vizitbe a Belvedere palotái, a Rathaus vagy a Prater vidámpark meglátogatása mellett érdemes a környező erdőknek is időt szentelni – csak ne felejtsünk el németajkú társakat magunkkal vinni a Bécsi-erdő zöldellő, alpesi hegyeire.

A Duna-part a szomszédos fővárosban is remek pihenőpont, rengeteg fiatalos hellyel és zenés, kulturális programmal. Ha pedig a szárazföldi vagy légi közlekedést már unjuk, egy kis helyi nyelvcsiszolás után nyugodtan üljünk fel egy szárnyashajó hátára budapesti céllal. Út közben egy tafelspitzt, Wiener schnitzelt vagy kaiserschmarrent könnyen lecsúszik, Mozart muzsikája pedig olyan hangulatot teremt, amért Bécsbe érdemes újra meg újra visszatérni.