Berlin: kommunikáció falak nélkül

Harminc éve omlott le a legnépesebb német város szégyenfoltja, a családokat és egy pezsgő metropoliszt 1961-ben szétválasztó berlini fal, ám szerencsére ennek ma már leginkább csak turisztikai nyomai vannak. Miután ugyanis Helmut Kohl nyugat-német kancellár 1989. december 22-én átsétált a Brandenburger Tornál felállított határátkelőn, hogy Hans Modrow kelet-német miniszterelnököt köszöntse, többé nem lehetett az ajtót Berlinre rácsukni.

Egy olyan nagyvárosban, ahol ma 3,75 millióan élnek, 6,1 millió fővel a Berlin/Brandenburgi nagyvárosi régióban, a megújulás fizikailag és mentálisan is folyamatos: a Brandenburgi Kaput ma szorosan közrefogó épületegyüttesek éppúgy Berlin 21. századi arcát mutatják, ahogy a lakossági is modern világpolgárnak vallja magát, 12 változatos nagykerületben otthon találva. A híres-hírhedt Fernsehturm tévétoronyból körbe tekintve a hidegháborús múltnak semmi látványos nyoma, és az East Side Gallery graffitivel díszített falai mellett sétálva, illetve a Mauerparkban megpihenve is nehéz elképzelni, hogy egykor, ugyanitt az illegalitásban átszökőket puskaropogás fogadta.

Nem arról van szó, hogy múltját Berlin megtagadta: meglátogatható a Checkpoint Charlie katonai átkelő és a Denkmal für die ermordeten Juden Europas holokauszt emlékhely – a város egyszerűen olyan dinamizmussal épül-szépül, hogy generációnként új arcot mutat. A 13. század elején például két kis település feküdt csak a Spree folyó partján, Berlin az egyesítésükkel kezdett felvirágozni. Észak-kelet németországi elhelyezkedése rengeteg portékát látott a kapun áthaladni és sok terméket itt állítottak elő a mesterek. Alacsony fekvése miatt ugyanakkor sokszor is foglalták el idegen csapatok, ami megágyazott a militáns porosz gondolkodásnak.

Berlin az 1871-es egyesítés óta Németország fővárosa, és központi jellegét csak a Weimari Köztársaság, majd a kettészakított Deutschland évei alatt veszítette el. Míg az NSZK Bonnban rendezkedett be, addig az NDK ragaszkodott Berlinhez, emlékét pedig a hatalmas Tiergarten parkban található szovjet emlékmű őrzi. A Charlottenburg kastélya és parkja, illetve a múzeumsziget állomásai csupa történelmi emléket idéznek, a német főváros ugyanakkor kortárs építészetben is erős. Ott a Hauptbahnhof és a Cube vasúti főhadiszállás, impozáns belső teret kínál a Sony Center és meghökkentő látvány a Berliner Philharmonie épületébe lépni a híres zenekar egyik előadását meghallgatva. Ha pedig 1933-ban leégett, a II. világháborúban pedig súlyosan megrongálódott, akkor a sokadik felújítás során a Reichtag kapott a 2000-es években egy mutatós üvegdómot.

Persze sosem a kötelező látnivalók tesznek egy várost, sokkal inkább az ottlakók ritmusának felvétele, valamint a tartalmas beszélgetések. Ahány kerület, annyi Berlin hangulat – a Badehaus Szimpla jazzklub például az ellenkultúrát képviselő Friedrichshain–Kreuzberg kerületben helyezkedik el, a roppant trendi Schillerkiez negyed pedig Neuköllnben. Bátran elegyedjünk szóba a város nyitott lakóival és ideiglenes rezidenseivel – sokan beszélik itt az angolt, ám mégis csak a németet jön ide az ember gyakorolni. A közparkok is tele vannak élettel, főleg a hétvégén – a Thaiparkba például az ázsiai konyhák előszeretettel kilátogatnak, és hazai pénztárcához mérten sem kérnek el túl sokat egy-egy jó falatért.

Egy döner vagy currywurst is megengedhető kalóriabevitel, ahogy egy közértes vizit se üríti ki a kincstárat – a gyümölcsök és húsáruk a drágább tételek. Egy étteremben viszont már kövérebb összeget ott lehet hagyni, és a havi diákbérlet (ami a berlini iskolásoknak nyáron ingyenes lett) az AB tömegközlekedési zónákra 17 ezer forint, euróban fizetve. A vonaljegy 900 forintba kerül, két órán belüli átszállásokkal, a legnépszerűbb opció pedig az S-Bahn és az U-Bahn, milliókat megmozgatva. A Berlin-Tegel reptérről a TXL és X9 expressz buszok, a Berlin-Schönefeldről pedig az S9/S45 HÉV jellegű járat fut be a központba, plusz ott van még a villamos és buszhálózat. Berlinben az ember sosem unatkozik, és európai emlékeken alapuló világpolgárnak érzi magát.